Verseim

Érzem,valami baj van!
Nem kell,hogy itt legyél velem.
Mint egy villámcsapás!
Oly gyorsan repült hozzám szomorúságod.

Nézz rám!Nézz szemembe!
De ne úgy igazán,
Csak fáradt lelkemen át.
Én meggyógyítalak,szólnod sem kell!

Fekszel,szorongatod könnyeid.
Várj!Sietek!Már ott is vagyok!
Nyitva!szívem,lelkem alád tartom.
Nyugodtan!Most már tisztíthatod lelked!

Ohh,mennyi feketeség...
Ne ijedj meg!Öntsd ki mindet!
Semmi gond.Ne aggódj!
Miattam nem kell...!

Gondolkodj!Angyal vagyok.
Egy csepp könny boldogságodból,
-Most mire vársz?Csak gyógyítok.-
Eggyesítem,igen,mind a kettőt!

Fény!Fényt látok.
Most Te!Neked kell jönnöd!
Ne félj!Csak egyenesen.Látod?
Mondtam,nem kell aggódnod!...

 

Valami fáj,csak tudnám mi ez,
Reggel felkel a nap,rámtekint.
Egy mosolyt próbál csalni orcámra,
De késő,a szerelem már megölt.

Csak nézek előre,de nincsenek fények,
Egy könny csordul ki szememből,
Meghalok,érzem,csak sötétség.
Egy suhallatnyi fény sincs előttem.

Hangot hallok,mély,búslakodó hangokat.
Óoo csak a lelkem az,ahogy halkan hívogat.
Sietek,nem érek oda érzem,
Már fekete...! vaksötét honol szívemben.

Egy angyal,nézd szárnya földrehull!
Szegény!Megyek,rohanok!
lelkembe veszem gondodat!
Angyal,várj meg!
 

Egy csendes szobába ülve,
Ákost hallgatva a fülbe,
Gondolkodám az Életről,
Miért történik mind ez?

Szeret-e engem valaki egyeltalán?
Lesz-e valakim az életembe még
aki küzdeni fog értem?
Vagy maradok egyedül,magányosan
e szörnyű,alázatos világban?

Mondja meg valaki mi fog történni!
Küldjön egy Angyalt értem,
Ki megmondja sorsom,
Hozzámbújik és rámtekint a bajban.

Vagy már ez is lehetetlen?
Magvalósulhat ez egyeltalán?
Vagy maradok egyedül,magányosan
e szörnyű,alázatos világban?


 

A szél simogatja bőrömet.
Csak a fák halk suttogását hallom.
Szememen egy fénycsóva fut keresztül.
Már látom a szembejövő boldogságot.

Csak megyek tovább, meg nem állok, míg hozzád nem érkezem.
Ez a lágy, érzékeny mosoly melyet orcádra varázsolt az éj.
Érintésed számomra olyan mint a víz;a világ sem lenne nélküle.

Szemed ragyogása lázba hozza egész testemet,
És mikor ajkad ajkamhoz ér, remegni kezdek.
Átölelsz és tudom, hogy melletted biztonságban vagyok.
Mond szerinted  létezik számomra világ nélküled?

Ha azt érzed,hogy fáj,
ha nem bírod tovább,
Ne add fel,nem kár,
Csak küzdj,küzdj tovább.

Ha erőd már szertefoszlott,
ha bátorságod köddé vállott,
Ne add fel,nem kár,
Csak küzdj,küzdj ha fáj.

Ha úgy érzed elvesztettél,
Ha minden táncot elvétettél,
Ne add fel,nem kár,
Csak küzdj,küzdj ha fáj.

Ha úgy érzed vért izzadsz,s könnyeket csorgatsz,
Ha úgy érzed vége,nincs tovább,
Csak fel ne add,
Most csináld tovább!!!

Ha tudnád mit érzek itt belül,
Talán megértenéd mi ez.
Ha eljön az este és besötétül minden,
Ha kialusznak a lángok,s elhalványul minden.

Te nem értheted mi ez,
Hisz még alig ismersz.
De ha én tudnám,
Te is tudnád,vele,.

Szeretném ha végre minden védve lenne,
Ha kimennék az utcára,s nem félnék,nem kéne.
De minden hiába már,nem érdemes,
Miért nem?Miért van mindez?

Mert a világ mára már semmivé vált,
De ha hiszel,ha üdvözülsz,
És ha műr minden gyertya leégett,
Te a Mennyországba kerülsz,és
Anygalként derülsz.

Ne hidd azt,hogy fáj nekem,
Ha kezembe vések egy nevet.
És ha kérdezed,hogy mire jó?
Miért jó ez nekem?!
A válaszom csak annyi lenne:
Nem fáj,és létezem!!!

Te nem érteheted ezt az érzést,
Milyen jó és nyugtató,
Ha egyszer átéreznéd,
Tudnád te is mi a jó!

Félsz,hisz nem tudod mitől tartasz még,
Várod,hogy kezedbe véssem én.
De ha félsz nem teszem meg neked,
Csak hullna könnyed és remegne meg tested!

Hozzámérhetsz,de fájni fog,
Rámtekinthetsz,de szúrni fog.
Csak nyúlj szívembe,s érintsd lelkem,
És melátod,mi fáj nekem!!!

Ne tudhatom mi az élet,
Csakis Ő és senki más.
Ha hozzámérsz hát elolvadhatsz,
Ez az élet,semmi más!

Nem tudhatom mi az élet,
Egy hosszú perc,és vége már.
Ha vársz,hát váhatsz,
Ugysem jövök többé már!

Nem tudhatom mi az élet,
Nem tudhatom hol ér véget.
Csak azt tudom,hogy fáj nagyon,
Szívem köré ezt írom!!!

Tévedtem,mert elhittem neked,
Hogy az élet csak egy játék.
Gondolkodtam,hogy miért mondtad ezt?
Miért okoztál csalódást?Bántottalak?
Vagy csupán a régi emlék fáj még?

Szeretném ha végre véget vetnél ennek!
Miért teszed ezt?Fáj,hogy szerettelek?
Megteszem érted,ha kell!
Elmondok mindent,csak merd,
Merd bevallani,hogy szeretsz!!!

Egy esélyt kérek,
Csak egyetlen egyet kérlek.
Visszanézek Rád,s nem talállak sehol,
A sűrű rengetegbe kereslek,de Hol vagy Te?Hol?

Várom,hogy felkeljen a Nap,
S múljanak éjszakák.
De Te eltűntél,Kereslek,kutatlak,
De nem találom holléted.

És hirtelen elkap a félsz,
Többé már nem remélsz!
Látod szemeimben a hirtelen zúduló könnyeket.

Látod az arcom,hogy sápadok,
Látod a testem,hogy roskadok.
Látod minden porcikámat,reszketek.
De én nem látlak,mert SZERETLEK!!!

Szeretnélek érezni,
Két karommal ölelni.
Hallani,hpgy szeretlek,
Égetni a szemedet!

Csókokat adni és kapni,
Könnyektől égő szemedre hatni.
Imádni azt,ki viszont szeret,
Megszeretni azt,kit régóta szeretsz.

Érinteni és ölelni egyben,
Adni és kapni csendben.
Ha fáj még akkor is szeretni,
Ha vége van,akkor sem feledni.

Hosszan nézni két szemed,
Hiszen Te még szeretsz!
Várni,hogy enyém lehess,
Sírni,sírni,hogy SZERESS!!!

Fájdalom az mit érzek,
Szeretlek és Hidd el ezt kérlek!
Hozzám érsz,s megremeg testem,
Reszketek ha nem vagy itt velem!

Érinteném tested,de nem lehet,
Csak csókolj meg,csókólj meg engemet!
Ha látnád,hogy szenvedek,
Azt hiszem értenéd,mennyire is szeretlek!

Hallom a fák susogását,
Hallom hangod dobogását.
Érezni,hogy fájsz nekem,
Hogy létezel,hogy létezem!

Csókolj meg,had remegjek egyszer,
Érj hozzám,hogy dideregjen testem.
Tedd meg kérlek,hogy érezzem,
Hogy mennyire is fájsz nekem!

Csak egy csók és VÉGEZTEM!!!

Nézem képed,s eszembe jut minden,
Az együtt töltött idők,mik elmúltak már régen.
Kéz a kézben sétáltunk napokig,ketten.
Szerettük egymást,s kérdem,most miért nem?

Egy nyári nap megtudtad betegséged,féltem!
Akkor már nem voltunk együtt,de hozzádbújtam,hisz kérted.
Bíztattalak,hogy nem lesz baj,nem kell ffélned tőle,
Leheltem a lelket beléd,hogy talpra állsz értem.

Majd egy szép napon este,
A csillagokat lesve,
Beborúlt az ég,
S szakadt a jég.

Így közölted velem,
Hogy elmúlt mi akkor volt,
Hogy gondoltál rám sokat,
Hogy szerettél,hogy vagyok!

E pillanatban könnyes lett a szemem,
De mi fájt,nem jött ki íly könnyen.
Néztem a derült eget,s megláttam egy csillagot
Az a csilalg Te voltál,s gyönyörűen ragyogtál,ragyogsz.

Örülök,hogy megismerhettelek,
Hogy két karommal érezhettelek.
Szeretlek és Tisztellek egyben,
Szeretném ha Te is így lennél ezzel.

Mikor baj volt,
Te mindig megnyugtattál,
Órákon át öleltél
Csak,hogy ne sírjak már.

Te vagy kiben megbízhatok,
Ki fogja kezem,ha bajban vagyok.
Köszönöm,hogy vagy nekem,
Hogy érzem,hogy létezem.

Egy rövid mondatot mondok még,
HA BAJBAN VAGY,HÁT HOZZÁM MÉGY!!!

Nem bírom ezt az állapotot,
Szeretni azt,ki nem szeret viszont.
Könnyes szemmel várni,hogy írjon,
Térden állva könyörögni,hogy hívjon.

Azt hinni,hogy már mindennek vége,
Pedig még van remény,csak hinni kell béle.
Kudarcokat vallani és szeretni,
Megbántva élni és feküdni.

Szeretni azt,ki haragszik ránk,
Én szeretm Őt,de Ő haragszik rám.
Térden állva epedezek bocsánatáért,
És Ő még csak meg se hallgat szép szavaimért.

Azt hiszi Ő,hogy lecseréltem másra,
Ez nem igaz,csupán félreértette a Drága.
Engem nem érdekel az a másik,
Csak bocsásson meg,ez a lényeg,hibázik.

Tiszta szívemből bánom amit tettem,
BOCSÁSS MEG!!!
Mi kell még?Kérdem...